próbálom szavakba önteni az érzést
de csak szétfőtt betűtészta loccsan az aszfalton
bocsánat
jó lenne már meghaladni magam
ma ez jutott
egy sötét gondolat
egy sötét lépcsőház
itt mindig éjfél van
csöndben lépek egyre feljebb az ég fele
más korlátok voltak itt régen
mára már a visszhang is elköltözött
csak a különbség kong az akkor és a most között
otthon
lakás
karám
üres öngyújtóval gyújtok gázt a főzelék alatt
kicsit híg lett
úszkálnak a borsók
sebaj
egy rántás majd mindent megold
ahogy eddig is
vállam rá a néma tanú
most is hallgat
csak támasztja a nyakamon ezt az izét
felúszik a pára a vágódeszkáról
könnyezem
biztosan a hagymától...
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.