éjfél múlt sokkaltüskét lő belém a kotyogó időalvadt emlékekrenéma pörkök száradnakköszönömmég megvagyokde ma már harmadjára tapad le egy gondolatsemerre visz a lábammégis haladokhaladok a korral és a korommals koromba mártott tenyerem fekete tükrébenönmagam nevetem kiújra és újra...